Kétmeccses eltiltást kapott a verekedő bostoni irányító

Verekedés miatt kétmeccses eltiltást kapott Rajon Rondo, az észak-amerikai kosárlabdaligában (NBA) szereplő Boston Celtics irányítója.

Szerdán, a Brooklyn Nets ellen 95-83-ra elvesztett mérkőzés második negyedében a vendégek játékosa, Kris Humphries szabálytalankodott a bostoni kedvenc Kevin Garnett-tal szemben, aki a parkettre zuhant. A hazaiak Rondo vezérletével sztárjuk segítségére siettek, és hatalmas lökdösődés kezdődött. Mivel az eset a pálya szélén történt, közel a nézőkhöz, még a biztonsági őröknek is közbe kellett lépniük.

Rondót és a brooklyni Gerald Wallace-t az eset után kiállították, utóbbi 35 ezer, Garnett pedig 25 ezer dolláros pénzbüntetést kapott.

(MTI)

Popovich pimasz és zseniális

A San Antonio Spurs a Miami Heat otthonába látogatott, ami a hét legkomolyabb rangadója, a nézők és a tévék örülnek. Greg Popovich, a Spurs edzője viszont húz egy merészet, és pihenteti három legjobb játékosát, a bajnokokat: Tim Duncant, Manu Ginobilit és Tony Parkert. Indok a pihentetésre nyilván mindegyiküknél van, de ezt az NBA-ben nem szoktuk meg, itt a csapatok egymásnak feszülnek, hogy a végén a jobbik nyerjen.

A történetben az igazi csavar persze ezután következik: Popovich olyan szerkezetileg erős csapatot tudott összerakni, hogy Ray Allen meccs végi hármasáig nyerésre álltak. Erőt mutattak, ahogy ezt mondnai szokás: a Spurs cseréi idegenben is olyan jók, mint a Miami kezdője.

Popovich elmagyarázta, hogy a csapat 5 este alatt 4 meccset játszik, és az utazásokkal együtt ez már nagyon megterhelő a három öreg játékosának. Mivel a Spurs rendkívül jól áll a bajnokságban, így megengedhetik maguknak, hogy tudják, milyen meccseket kötelező megnyerniük mindenképp. Gondoljunk bele, hogy a rendkívül jó otthoni győzelmi mutatóval rendelkező Miami otthonában teljesen feleslegesen fárad el bármelyik a Duncan-Manu-Parker hármasból, már az egész szezon veszélyben lehet. Tudni kell, hogy ilyen sok utazásnál sokkal kevésbé regenerálódik a szervezet, és így viszont sokkal sérülésveszélyesebb is a játék. A 82 meccses alapszakaszban a megfelelően megtervezett pihentetés talán fontosabb az edzéseknél is.

Az NBA komisszárja, David Stern elnézést kért a szurkolóktól a Spurs "megengedhetetlen viselkedése miatt", amit szankciók követnek majd. Persze nem lehet tudni, hogy mi, mert tudtunkkal sehol nincs leírva, hogy mindig a legjobb ötössel kell kiállni. Sőt azt sem írták le, hogy mit jelent a legjobb ötös. Popovich okos döntést hozott, mert az NBA utazó cirkuszában a bajnokságot előrébb helyezte.

A meccset végül úgy oldotta meg a Miami, ahogy szokta: Lebron James vállalta, hogy leköt annyi védőt, amennyit csak tud, de Splitter simán levédekezte, így alig tudta Ray Allennek kiosztani a labdát. De mégis sikerült, így nyertek 105-100-ra:

Busz, táska, doboz...

Ritkán van lehetőségünk olyan dolgokat hallani/olvasni, mint most Károlyi Anditól. Ez alkalommal egy-két kulisszatitok erejéig bepillantást enged a profi sportolók életébe. Elmeséli, milyen körülményes egy idegenbeli Euroliga forduló, és, hogy milyen rövid egy karácsonyi szünet.
Aki eddig azt hitte, hogy a sportolói élet csak arról szól, hogy napi szinten labdáznak a barátnőikkel, talán ezek után majd másképp látja a dolgokat.

Egyszer egy kedves barátom használta a fenti szavakat, amikor az egyik szurkolónknak tartott kiselőadást. Éppen kritika érte a csapatot, hogy az adott napon miért nem megfelelő a teljesítményünk. Így hangzott az az ominózus mondat: „maguk belegondolnak abba, hogy ezek a lányok buszon élnek, táskából öltöznek, és dobozból esznek?” És milyen igaza volt…

Nem egyszerű a sportolói élet, de ugyanakkor arany-élet! Erre akkor jöttem rá igazán, amikor befejeztem a profi sportot. Addig körülvett egy kis burok, amiben mindig megmondták, hogy mit, mikor és hol csináljak. Egy kicsit lesarkítva: semmi más dolgom nem volt, mint aludni, enni és edzeni. Aludni eleget, enni annyit, hogy bírjam a fizikai terhelést, edzeni meg annyit, mint egy bányaló. Jó lenne egyszer szembesülni azzal, hogy hány kilométert futottam le, hogy labdát dobtam rá, hányszor estem a hátsó felemre.

Jó-jó… biztos vannak olyanok, akik nálam többet edzettek. Sosem tagadtam, hogy kaptam tehetséget a Jóistentől, a szüleimtől, és plusz edzések nélkül is odakerülhettem, ahova mindig is szerettem volna. De tény, hogy a kellő alázat és áldozat nélkül én sem érhettem volna el azt, amit elértem. Illetve az áldozat az rossz szó. Ha valamit szeretsz, akkor azzal kapcsolatban semmi nem lehet áldozat.

És az utazások… hány ország, hány repülőtér, hány szálloda és hány csarnok. Ezekről bármelyik csapatot felismerném. A városáról?! Nem biztos… Rengeteg helyen jártam, és semmit nem láttam. Hogy is zajlott, mondjuk egy Pécs- Bourges utazás: indulás Pécsről Budapestre busszal, akkor még a 6-os úton, ami alsó hangon is három óra. Másfél-két óra a repülőtéren, majd kb. két óra repülés Párizsig, onnan három óra buszozás Bourges-ba. Kis pihenés a hotelben, aztán edzés, majd vacsora és végül alvás. Reggel reggeli, utána egy dobóedzés, esetleg egy kis séta, aztán ebéd, csendes pihenő, majd a meccs és a vacsora. És másnap reggel az a fincsi kis utazás előröl csak visszafelé. A legrosszabb talán az volt mindig az utazásokban, hogy amikor leszálltunk Ferihegyen, akkor még nem voltunk „otthon”, hanem szálltunk fel a buszra, vettük az irány Pécs felé… És ez a hazafelé utazás volt a pihenőnap…
Ilyen szempontból Sopron és a közeli Schwehat kánaán volt! :)

Félre ne értsetek, most nem panaszkodom, csak elmesélem, hogy mi, hogy zajlott. Hogy is panaszkodnék, amikor országunk legjobb csapataiban játszottam, Európa legjobb szurkolótábora előtt.
Rengeteget kaptam ettől a sporttól, a csapattársaimtól, a szurkolóktól és nem utolsó sorban a csapatokat körül vevő stábtól. Sok szó nem esik a stábtagokról, pedig roppant fontos részei a csapat sikereinek. Azok az emberek, akiktől nem tudsz olyat kérni, amit nem oldanának meg a lehető leggyorsabban. Sosem felejtem el, amikor Koronics Andris a szakadó esőben jött, hogy kicserélje az autóm kerekét… köszönöm!

Említettem, hogy a sportolói élet az arany-élet. Tényleg az! Azt hiszem, én harminchárom évesen nőttem fel, amikor szembesültem a való világgal. Rácsodálkoztam, tényleg az az élet, hogy az ember reggel elmegy a munkába és csak este megy haza. Minden tiszteletem az övék!

Persze minden nap teljesítenie kell a sportolónak is, főleg ha profi az illető. De az is tény, teljesen más sportolni és abból megélni, mint napi 8-10 (néha több) órát dolgozni egy irodában. Főleg, ha szereted azt a sportot, amit űzöl és nem csak pénzkereseti lehetőségnek tartod. Sajnos ez utóbbi sem ritka…

Ha árnyoldalát kell keresni a sportolói életnek, akkor azt lehetne mondani, hogy keveset találkozol a családoddal. Természetesen ez azokra vonatkozik, akik másik városban játszanak. Mert ugye nincs hétvége, nincs egy napnál több szabadidő, és amikor dög fáradt az ember, akkor kétszer is meggondolja, hogy egyik nap edzés után kocsiba ül, vezet két-három órát, majd másnap délután elindul vissza, hogy legalább egyik este aludjon egy normálisat. Volt erre példa szép számmal, de ezek a pár órák, amiket az ember otthon tölt, feltöltenek energiával.
A Karácsonyt pedig úgy vártuk, mint a Messiást. Főleg, amikor még december 22-én meccsünk volt. Általában ezeken a meccseken nagyon lehetett érezni, hogy már csak páran vannak ott fejben a mérkőzésen. Kint az autó csomagtartójában már a ruhák a következő négy napra, a megvásárolt ajándékok, és a fejekben, hogy még mit kell csinálni, hova kell menni 23-án, hogy Szentestére minden tökéletes legyen. Aztán az a négy nap villám gyorsan eltelt és 27-én már újra edzés.
Az elért sikerek viszont kárpótolják az embert ezerszer is, és amikor a nyakadba akasztják az aranyérmet, akkor már egy kósza gondolat erejéig sem jut eszedbe, hogy idén is milyen rövid volt a karácsonyi szünet.

Nyáron viszont, ha éppen nem volt válogatott program, akkor volt pihenésre lehetőség. Egyszer volt lehetőségem három teljes hónapot pihenni. Huszonegy év alatt egyszer… Na jó, nem teljes pihenő, mert ha ismered a szervezetedet, akkor tudod, hogy nem mehetsz oda úgy az alapozásra, hogy nem mozogtál semmit előtte. Nekem legalábbis kellett, bár mondjuk így is mindig meghaltam alapozás alatt. Jaj de utáltam, amikor azt hallottam, hogy de jó augusztusban ide meg oda mennek nyaralni. Számomra a nyaralás és az augusztus sosem fért meg egy mondatban. Augusztus és emberkínzás…na az már igen… :)
Mondjuk az is tény, hogy annál az ominózus éremátadásnál az sem jut az eszedbe, hogy mennyire megérte még azt az x kilométert lefutni, pedig megérte. Tényleg!

Mindent összevetve sportolónak lenni jó, nagyon jó!

Ha újra fiatal lennék (ennél is fiatalabb :), mindent ugyanígy csinálnék! Majdnem mindent…

Az NBA történetének legnagyobb bunyói

A nemrég az első idei városi rangadón győzedelmeskedő Nets most Bostonba utazott ismét vérre menő csatát vívni, de azt senki sem gondolta volna a mérkőzés előtt, hogy ez majdnem szó szerint így is lesz. Ugyanis az elején mindenkit csak az érdekelt, hogy vajon Rajon Rondo képes lesz folytatni remek, 37 (!) meccs óta tartó sorozatát, ahol minden összecsapáson legalább 10 asszisztot osztott ki. A rekordot még Magic Johnson tartja a '80-as évekből, összesen 46 egymás követő meccsen elért minimum 10 gólpasszával, őt John Stockton követte 37-tel, akit Rondo az előző mérkőzésen ért be. Azonban a Nets - Celtics nem erről szólt, hanem Kris Humphries szabálytalanságáról, amikor is a sípszó után blokkolt bele Kevin Garnett arcába, majd elszabadultak az indulatok. Rondo és Humphries mellett Gerald Wallace-t is lezavarták a pályáról, ezzel meg volt az idei szezon első komolyabb csetepatéja a pályán, ezért mi összeszedtük az NBA történetének legnagyobb balhéit mellé.

Meztelenül: Stojan Ivkovics

Utolsó másodpercben kapott ki a Lakers

A Brooklyn Nets nyerte az első idei New York-i rangadót

Tegnap este véget ért az idei NBA szezon első városi rangadója a Brooklynba költöző Nets és a New York Knicks között, melyből előbbi került ki győztesen a hosszabbítás után. Kevesebb, mint egy perccel a vége előtt Brook Lopez egyenlitette ki az állást büntetőből, de a második dobást elvétette, ezért majdnem egy teljes támadóideje maradt a Knicksnek, hogy előnyt szerezzen, de a brooklyni születésű Carmelo Anthony hat másodperccel a vége előtt hibázott, ahogyan Deron Williamsnek sem sikerült a másik oldalon értékesítenie a távoli hármasát. A hosszabbításban aztán dominált a Nets, a Knicks mindössze hat pontot volt képes összekaparni, és végül 96 - 89-re nyertek, így mindkét csapat 9-4-es mutatóval áll a tabellán, ami egy izgalmas városi rivalizálást sejtet az idényre nézve. A Netsnél két játékos is dupla-duplát ért el, de Deron Williams helyett a 22 pontig és öt dobásblokkolásig jutó Brook Lopez lett a meccs embere. Érdekesség, hogy a Knicks pontjainak több, mint a felét az Anthony-Chandler duó hozta össze, előbbi 35, utóbbi 28 pontot szerezve, miközben a Knicksnél az említetteken kívül ketten is 10 pont fölött zártak, az idén érkező Gerald Wallace mellett a veterán Jerry Stackhouse is berámolt pár kosarat. Videós összefoglaló a tovább mögött.

Pártot akartak elnevezni Tajvanon Jeremy Linről

Visszautasította a tajvani parlament egy párt előterjesztését, miszerint szeretnék, ha az új politikai szervezet Jeremy Lin nevét viselné. A tajvani származású irányító az ország első kosarasa az NBA-ben – annak ellenére, hogy már az Egyesült Államokban született – és márciusban adta be a párt a kérelmet, hogy szeretnék magukat róla elnevezni.

A minisztérium azonban elutasította a kérelmet, mondván ez ellenkezik a polgári erkölccsel és az ország demokratikus normáival. A beadvány időzítése nem véletlen, hiszen a nagy Lin-mánia is márciusban kezdődött. A párt később sem adta fel, és azt kifogásolta, hogy egy másik politikai szervezet is egy személy nevét használja, azt a Sun Zhongshanét, aki leszámolt az országot nyomorban tartó dinasztiákkal és nagy részben neki köszönhető a tajvani demokrácia kialakítása.

Van fény az alagút végén - Válasz a Rátgéber-interjúra

Nyílt levél a november 7-én megjelent Rátgéber: Tragikus a magyar utánpótlás helyzete cikk kapcsán

Tisztelt Olvasóközönség!

A november 7-én megjelent Rátgéber: Tragikus a magyar utánpótlás helyzete interjú számos jogos kritikával illette a magyar kosárlabda utánpótlást, ugyanakkor a helyzetnél tragikusabbnak tartjuk, hogy az egyetlen nevesített negatív példa a mi sportegyesületünk, azaz a PVSK volt. Tragikusnak és sértőnek tartjuk, hogy pellengérre lettünk állítva. A PVSK egy olyan műhely, amely felelősségteljesen, évtizedes hagyománnyal rendelkezve, amikor kevesebb forrás/lehetőség állt rendelkezésre, akkor is helytállt. És most, amikor az ismert társasági adótörvény egy plusz esélyt ad, akkor természetesen nem csökkenteni, hanem növelni igyekszik a munkájának a hatékonyságát. Rátgéber László nem első alkalommal szólította meg méltatlan módon a PVSK-t nyilatkozataiban, megnyilvánulásaiban. Mint a PVSK Férfi Kosárlabda Utánpótlás Szakosztályának vezetője a cikk megjelenését követően személyes beszélgetést kezdeményeztem, hogy ezeket a dolgokat tisztázni tudjuk. Az Akadémia képviselői igen, de Rátgéber László a megbeszélésen nem jelent meg. Levelemmel nem célunk sem az odamondogatás, sem a rivalizálás, mindössze tiszta vizet öntenék a pohárba a megjelent ködösítéssel szemben.

A PVSK közel 100 éves múltra tekint vissza, a Sportkör értékeit elfogadó szülőknek és gyermekeknek lassan száz éve nyújt lehetőséget a sportolásra, ezért nem is kérdés, hogy fent fog és fenn tud maradni. Túlzás nélkül állíthatjuk, ahhoz, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Pécs városát „A kosárlabda fővárosa" címmel tüntette ki, a PVSK nagy mértékben hozzájárult. Büszkék lehetünk arra is, hogy a forrásai nem a helyi másik sportszervezet rovására, hanem amellett kerültek a városba, mert az a TAO-s lehetőség, amit ők kaptak, és az, amit mi, az egymáshoz adódik, nem pedig egymásból kivonódik. A mi gondolkodásunkban a gyerekek, a sportág, a sport és a klub az értékrend, senkinek az öncélú gondolkodása nem kaphat helyet. Az ország kosárlabda struktúrájában kívánunk egy értékes pozíciót betölteni, nem pedig helyi szinten rivalizálni. Mi az ország kosárlabda térképén szeretnénk markánsan jelen lenni, és úgy gondolom, ez részben sikerült is, hiszen lány vonalon Varga Ferenc révén már több évtizedes munka áll mögöttük, és elég az eredményekre, az A-csoportos PVSK-nevelésű játékosokra ránézni. Az újjászervezett fiú vonalon természetesen több idő kell, de a munka itt is folyik, nem is rosszul.

Újra látogathatók a BSE meccsei

Miután minden előírásnak megfelelővé tette csarnokát a BSE, újra látogathatják szurkolók a csapat mérkőzéseit.
Nagy Dóra, a városmajoriak ügyvezetője, viszonylag gyorsan reagált a szövetség igen súlyos szankciójára, és gyakorlatilag csak egy hazai mérkőzést kellett kihagyni a piros-fehéreknek.
Előzmény, hogy két héttel ezelőtt már a Zalaegerszeg elleni találkozó előtt felröppent a hír, hogy a mérkőzést nem tekinthetik meg sem a hazai -sem a vendégszurkolók.
A BSE cáfolta a hírt, ám kiderült, hogy a zalaiak vezetősége jól értesült, csak az ítészek nem tájékoztatták a majoriak vezetőségét.
Pár nap múlva aztán bizonyossá vált, hogy a BSE-csarnok valóban bezárja kapuit ideiglenesen. Egészen addig, amíg a pálya nem felel meg az előírás szerinti követelményeknek. A PEAC elleni mérkőzésen ezeket még nem tudták teljesíteni Nagy Dóráék, így a meccs zárt kapuk mögött zajlott.
Most viszont minden akadály elhárult az elől, hogy látogathatók legyenek a csapat mérkőzései, így december 1-én, szombaton a Cegléd elleni összecsapásra már bátran kimehetnek a szurkolók.