Kell a Diósgyőr

Egy olyan rutinróka, mint Károlyi Andi, szinte mindenre emlékszik húsz évre visszamenőleg. És minden meg is ihleti. Most például azon elmélkedik, hogy milyen jó a Diósgyőr élvonalba való visszakerülése, és kifejti, hogy miért kell egy Diósgyőr a magyar bajnokságba. Hát lássuk!

Diósgyőr

Amikor felvetődött ez a téma, akkor az első eleven emlékem 1997-ből jött elő: bajnoki elődöntő, Fradi-Diósgyőr… elképesztően nagy csata!
Aztán éveken keresztül élesebbnél élesebb mérkőzések. Senki nem mehetett nyugodtan a miskolci csarnokba. Teltház, több ezer fanatikus szurkoló, fergeteges hangulat. Magyar válogatottak sora, jó külföldiek, légiósból néha sikerült tényleg extrát választani. Az edző személye néha megosztó, de tény, hogy nagy karakter volt.
Teljesen véletlenül kezembe került egy média-válogatás, melyben a 2002/03-as bajnokságból ezt az összeállítást találtam: Hadzovic, Brosovszky, Balogh G., Gaither, Burse, Csávás, Szemerédi, Szlimák… Elképzelhető, hogy nem a létező legerősebb csapat volt ez, de azt hiszem, mostanság bármelyik egyesület elfogadná ezt a játékoslistát.
Nagyon sokáig elképzelhetetlen volt nélkülük a női bajnokság, azonban egyszer csak jött a hír, hogy ennyi volt, köszönik szépen, a maguk részéről ők megszűnnének. Nem kellett többet remegő gyomorral Miskolcra utazni, nem kellett mérkőzés után sietve elhagyni a pályát - és rendőri felvezetéssel a várost… Így leírva talán furán hangzik, de hiányzott! Nem vagyok mazochista, félreértés ne essék, de ez hozzá tartozik a sporthoz (biztos volt, aki Pécsre utazott pont ilyen érzésekkel).
Emlékszem, egyszer még a Fradival voltunk ott, és áramszünet lett a meccs közben. Remegő kézzel tapogattuk egymás mezét (rettenetes anyagú meze volt a Fradinak, tehát könnyen felismerhető), hogy legalább ne egyedül ácsorogjunk ott a tök sötétében.
Szóval eltelt jó pár év nélkülük. Talán a fanatikusokat leszámítva, kezdett elhalványulni az emlék a legtöbb emberben, hogy volt egyszer egy Diósgyőr a magyar bajnokságban. Kezdték megszokni, hogy az M3-as autópálya nem szerepel az évi útvonalak között.
De szerencsére a tavalyi szezon előtt jó hírrel szolgáltak a kosárlabda kedvelők számára: újra lesz DKSK a magyar női bajnokságban!
Tehát ismét nekivágtak, elkezdték valahol. Játszottak jobb és rosszabb meccseket, melyek a 10. helyhez voltak elegendőek a tavalyi szezonban. A fentebb említett, sok nagy csatát megélő Hadzovic vezetésével összeraktak egy csapatot, melyen érezhető volt, hogy lesz még hova építkezni. De ezzel semmi gond nincsen, mert legalább nem akartak túl sokat már az első évben.
A vérmes miskolci szurkolók visszatérhettek a kedvenc szektorukba, és ha még nincsenek is olyan sokan, mint régen, de hangulatot már ennyien is nagyon tudnak csinálni.
És ha szépen, okosan, felelősen építkeznek, akkor hónapokon, éveken belül újra teltházas meccseket fognak játszani a diósgyőri katlanban! Mert mondjon bárki bármit, érezze bárki bárhogyan, de egy miskolci női kosárcsapatra igenis szükségünk van! Ebben a helyenként kicsit álmoskás bajnokságban kell az az atmoszféra, ami őket jellemzi.
És amíg lesznek olyan csupa-szív játékosok, mint Bukovszky Mónika, aki örömmel tért HAZA kedvenc csapatához, addig egy pillanatig nem kell aggódnunk.
Bár az ellenfeleink, és ez most egy picit furán fog hangzani,de :

Hajrá Diósgyőr!