A végletek csapata - a végletek emberével

Jó volt látni a Szolnok-Gravelines EuroChallenge meccs után a szolnoki játékosokat, köztük a múltkor, a Siroki elleni Adria Liga meccs után a Tiszaligetből verbálisan jó pár szurkoló által eltanácsolt montenegrói hátvédet, Szead Sehovicsot pacsizni a hosszabbítás után kivívott sikert követően az Olaj szurkolóival.

Tovább tart tehát az utóbbi hetek hihetetlen hullámvasutazása a szolnoki csapatnál. Kínos vereség a Körmendtől, parádés diadal a Partizan ellen, nagy pofon az idegenben szolnoki fellépéséig nyeretlen Sirokitól, most pedig újabb pozitív meglepetés - a francia bajnokság éllovasának két vállra fektetése.

Két igen erős versengésben szerepel az Olaj, három-négy naponta játssza a keményebbnél keményebb meccseket. Egy a magyar NB I-en szocializálódott együttesnek - még akkor is, ha keretének erőssége honi szinten kiemelkedő - kell némi idő, hogy ezt a fajta terhelést megszokja. Ráadásul az ilyen kétfrontos erőltetett menet során, ahol azért akad jó néhány idősebb,az évek során testileg bizonyos mértékig elhasználódott -amúgy jó képességű, tapasztalt - kosárlabdázó, a sérülések is könnyebben felütik a fejüket.

Nos a bevezetőben már emlitett, az Olaj csapatához szezon közben kerülő Sehovics nem ilyen játékos. A montenegrói 1989-es születésű, a meghatározóaknak nevezhető játékosok közül messze a legfiatalabb. A Siroki ellen bukó ember volt, a Gravelines elleni összecsapásnak azonban egészen más végkicsengése volt az ő szempontjából. Bár szinte végig a szolnokiak vezettek, a francia élcsapat a negyedik negyedben megmutatta igazi erejét. Már-már győztesnek látszott a Gravelines, ám a végjátékban az addig pont nélküli, erőlködő montenegrói két triplájával - a másodikban, a palánkosban azért gyanítjuk kicsit Fortunának, a szerencse istenasszonyának a keze is benne volt - döntetlenre mentette a partit. Igaz az utolsó hazai akciónál eladta a labdát, de az ellenakcióból nem született kosár.

Tegyük rögtön hozzá, a Siroki elleni meccsen történtek - ahol,mit szépítsük, hibát hibára halmozott a végjátékban - és az ellene megnyilvánuló népharag után minimum - elnézést a kifejezésért - tökös döntés volt Neno Ascsericstől a végjátékban pályán hagyni a montenegróit. A húzás összességében bejött. Sehovics azt a két hármast dobta be a meccsen - 8 kísérlete volt - de a hosszabbításban is nagyon hasznossá tudta tenni magát, igaz kevésbé látványos módon, mint a rendes játékidő végén. Borzasztó fontos lepattanókat szerzett mind a két palánknál s Horváth Ákosnak alamint Ernest Kalvénak is remek gólpasszt adott. Tény, hogy az előbb említett uraknak helyén kellett legyen az eszük meg a szivük, hogy beemeljék a triplákat Sehovics passzai után, de úgy azért valamivel egyszerűbb beemelni a hármast, ha jó magasságban és ütemben ideális erővel érkezik a labda, mintha mondjuk a bokától kellene összekaparni - márpedig a montenegrói átadásai e szempontból ideálisak voltak.

Jó volt látni a Szolnok-Gravelines EuroChallenge meccs után a szolnoki játékosokat, köztük a múltkor, a Siroki elleni Adria Liga mecs után a Tiszaligetből verbálisan jópár drukker által eltanácsolt montenegrói hátvédet, Szead Sehovicsot pacsizni a hosszabbitás után kivivott sikert követően az Olaj szurkolóival.

És jó volt látni egy magyar csapat szurkolótáborát egy újabb fényes nemzetközi sikert ünnepelni.

Szerző: Botár László