Az az első számú feladat most Los Angelesben, hogy a Mike Brown vezette edzői stáb fel tudjon nőni a feladathoz. Hiszen láttuk korábban, hogy Lebron James és Shaq O'Neal kevés volt ahhoz Brownnak, hogy bajnokságot nyerjen. Ehhez először mind a vezetőségnek, mind a játékosoknak el kell fogadni az előző szezonban rengeteget kritizált Brown vezetőedzői pozícióját, és maximálisan segíteni a munkáját. Ebben nagy segítségére lehet Steve Clifford védekezés specialista, aki négy éven át dolgozott együtt Howarddal. A támadójáték kialakításához Eddie Jordant hozta a szakmai stábba, akinek érkeztével végleg eltűnhet a Phil Jackson által favorizált, sok passzra épülő háromszögezés, helyette az úgynevezett Princeton offense-t szeretnék meghonosítani a csapatnál.

Ehhez azonban óriási szükség lesz a csapatjátékra, amely Kobe esetében bizonyos napokon ismeretlen fogalommá válik. Ráadásul Bryant korábban azt is elmondta a még Orlandóban játszó Howardnak, hogy szeretné, ha hozzásegítené még két bajnoki címhez, de ehhez neki a saját Tyson Chandlerjére van szükség, aki csak a harmadik opció, ha a passzolásról van szó, mögötte és Paul Gasol mögött. A másik probléma Nash-sel lehet, aki közismerten imádja legyőzni a Lakerst és hosszú évek óta ádáz riválisok Bryanttel a pályán. Azonban Nash esetében valószínűbb a gyors alkalmazkodás, viszont megfelelő edzői ráhatás nélkül még az is elképzelhető lehet, hogy a két hatalmas egóval rendelkező, Bryant és Howard nem fog kijönni egymással hosszútávon, és megismétlődik a Kobe kontra Nagyember ellentét, amire O’Neal óta nem volt példa Los Angeleseben.

Szóval Brownnak mindent meg kell tennie, hogy a négy all-starral rendelkező kerete ne egy egyénieskedő kosárcirkusz, hanem egy zökkenőmentesen működő gépezet legyen. Ehhez azonnal el kell felejteni azt a mentalitást - ami ugyanúgy jellemző Bryantre, Howardra vagy akár Nash-re – miszerint van olyan, hogy Én a csapaton belül. Ezt elsősorban Bryantnek kell elfelejtenie, és ebben az esetben nem valószínű, hogy Howard vagy Nash ne alkalmazkodna hozzá, pláne ha ott van a mérleg nyelveként a birkatürelmű Gasol.

Első lépés az lesz Bryantnek, hogy szépen adja csak oda a labdát a 38 évesen is még zseniálisan passzoló Steve Nash-nek, az elzárás-leválás mesterének. Nash ráadásul remekül veszi észre a periféria embereket, ezzel pedig Pau Gasol, Antawn Jamison és/vagy Metta World Peace sem szorul ki pontgyártásból. Emellett Nash remekül találja meg passzaival a nagyembereket, ami tökéletes párosításnak ígérkezik Howarddal. Ezzel Kobe vállát valamivel kevesebb teher nyomná, és az idő múlásával lassuló lábait pihentetve elkezdhet rágyúrni a hárompontosokra. Viszont ha Kobe nem adja át a karmesteri pálcát Nash-nek, szinte biztos, hogy esélyük se lesz a bajnoki címre.

Nagy kérdés viszont, hogy mennyire fogja fizikailag bírni a gárda a maratoni terhelést. A rájátszás már most biztos, és a konferenciadöntőre is mérget vennénk. Viszont Nash és Bryant már egyáltalán nem fiatal, előbb évek óta hátfájással játszik, utóbbiról nem is beszélve, kezdve az orrcsonttöréstől a térdfájdalmain át az ujjproblémáiig. Gasol és World Peace sem volt végig egészséges tavaly, Howardnak pedig volt egy komoly hátműtétje, amely nagyon jól sikerült, de ez az a sérülés, amely soha nem múlik el nyomtalanul. Arról nem is beszélve, hogy ugye Nash 38, Kobe 34 éves már, de Gasol és World Peace is jóval 30 fölött jár, a 36 éves Jamisonról nem is beszélve. Nagy kérdés mennyi maradt még ezekben a veterán játékosokban, akik közül egyeseknek tényleg ez a garnitúra az utolsó esély, hogy még valami igazán nagyot alkothasson. Ehhez szükség lesz egy megbízható cseresorra, na meg Metta World Peace szerepének pontos meghatározására.

Utóbbira azért is van nagy szükség, mert a balhés védőjátékossal lesz teljes az ötfős kezdőcsapat. Neki azért is lesz nagyon fontos szerepe, mert sem Kobe-tól, sem Nash-tól nem várható el kiamagasló védőjáték még annak ellenére sem, hogy mögöttük ott tornyosul Dwight Howard. Persze ehhez World Peace-nek is el kell felejtenie az olyan brutális megmozdulásokat, mint James Harden arcon könyöklése. A cseresor kulcsembere idén Jodie Meeks lehet, aki Nash-hez hasonlóan szintén egy hiányposztot hivatott betölteni: a hárompontos dobóét. Tavaly erre a feladatra Ramon Sessions, Derek Fisher, Steve Blake és World Peace jutott, akiknek azért nem kifejezetten a távoli dobások az erősségeik, ráadásul négyük közül csak az utóbbi kettő maradt a csapatnál. Ezért is számít majd sokat, mennyi időt ad Brown a Philadelphiából idekerült Meeksnek, aki az előző szezonban 1.5-ös hárompontos átlagot produkált. Ő és Antawn Jamison óriási segítségére lehet a Lakersnek a cserepadról, ahogy Jordan Hill és Steve Blake bevetése is sokat dobhat a többiek teljesítményén.

A legnagyobb erősség viszont kétségtelenül Howard és Gasol párosa lehet, akikhez hasonló magasamber duó utoljára a 2004-es bajnok Pistonsnál volt a két Wallace, Ben és Rasheed személyében illetve a ’99-es Spursben, ahol David Robinson és Tim Duncan vezette sikerre a San Antonio-iakat. Howard a tökéletes védőjátékos, akik az ellenfél palánkja alatt szinte ellenállhatatlan, Gasol pedig egy kreatív magasember, aki megelégszik a másodhegedűs szerepkörével és szorgalmasan védekezik. Nash személyében pedig egy olyan irányítótól várhatják az asszisztokat, aki kifejezetten jó érzékkel találja meg a nagyembereket.

Már csak az a kérdés, vajon ki lesz képes ezt a döbbenetesen erős keretet megállítani? Legutóbb az Oklahoma City vetett véget a Lakers rájátszásának, akkor azonban nem volt még Howard és Nash. Viszont a Thunder három tagja is olimpiát nyert azóta és bajnoki döntőt játszott, amivel egyértelműen tapasztaltabbá váltak a karrierjüknek mindig még csak az elején járó játékosok, mint Harden, Westbrook és Durant, akik olyan társakkal játszhatnak együtt, mint blokk-király – és szintén olimpiát megjárt – Serge Ibaka, a robosztus center Kendrick Perkins illetve a cserepadról mindig új lendületet hozó Nick Collison és a védekező specialista Thabo Sefolosha. Perkinst ugyan Howard bármikor megeszi reggelire, de az energiabombaként működő Westbrookkal biztosan meggyűlik majd a baja Nash-nek, ahogy Durant is verte Kobe-t szinte minden ranglistán az előző szezonban.

És akkor nem beszéltünk még a regnáló bajnokról. A Miami Heat szupertriója (James-Wade-Bosh) biztosan nem elégszik meg egy bajnoki címmel, pláne miután James egyértelmű vezérként vitte győzelemre az Egyesült Államokat az olimpián. A legutóbbi MVP szintén rávert pár kört Bryantre a statisztikákban az előző szezonban, ráadásul Dwyane Wade biztosan extra motivációval lép majd pályára Kobe ellen, akinek egy Heat-Lakers meccsen nem csak a három szupersztárra kell figyelnie, hanem a Boston mezét a Miamiéra cserélő Ray Allenre is, aki lehet, hogy már 37 éves, de a hárompontos vonalon túl még mindig képes meccseket eldönteni. Szóval fel van adva a lecke a Lakers előtt, hogy Bryant végre begyűjthesse a hatodik bajnoki gyűrűjét, nagy kérdés, hogy a csapat mennyire felel meg nem csak a szaksajtó, hanem a szurkolók elvárásainak is, akik a végső győzelmet várják tőlük az NBA 2012-2013-as szezonjában.