A légiósok között elveszik a magyar

A képet innen szedtük.

Sajnos kosarasaink több szempontból is másodrendűeknek számitanak a magyar férfi bajnokságba. Nincs mit szépiteni, az NB I egyértelműen a külföldiekről, az idegenlégiósokról szól. Az persze érthető, hogy a külföldiek a csapatokon belül meghatározóak, hiszen azért szerződtetik őket a klubok, hogy hozzák, megnyerjék a meccseket. A magyar NB I-ben azonban az arányok nagyon, hogy azt nem mondjuk, egészségtelenül eltolódtak a légiósok irányába a mi magyar kosarasaink kárára - és mindezt a számok fényesen alátámasztják.

Számokon ezúttal nem azt értjük, hogy - bár sajnos ez is nyilván igy van - a különböző csatornákon, írott, internetes vagy elektronikus médiumokban jóval több riport, interjú jelenik meg az NB I-ben szereplő külföldi, mint az ugyanott pattogtató magyar játékosokkal. Amit a statisztika mutat az alapszakasz első köre után, a magyar kosárlabdát szeretők számára - aggasztó.

A teljesitményindex-rangsorban az első 25-ben egyetlen magyar kosaras található, Csorvási Milán, a bajnokságban az utolsó előtti pozícióban szerénykedő Szeged centere. Vegyes érzésekkel tehetjük hozzá: talán azért áll így a szegedi csapat, mert ott egy magyar a legértékesebb kosarasa, aki egyébként 17 külföldi kosaras mögött a 18. a rangsorban, és a szegedi légiósok csak mögötte találhatók. Gyaníthatóan a szegedi öltözőben és klubirodában nem az a fő téma, hogy a csapatban szerepel a bajnokság legértékesebb magyar kosarasa.

Az első 30-ban 3 honfitársunk nevét olvashatjuk, Csorvási után a 26. Hendlein Roland, a 28. pedig Vojvoda Dávid.
Miközben a nyíregyházi irányító, Anthony Nelson 33,86-os meccsenkénti átlaggal vezeti a rangsort, 20-as átlag fölött csak Csorvási teljesit, Hendleiné 19, Vojvodáé pedig 17,91.

Ami a pontátlagokat illeti, itt is Csorvási a legjobb magyar 16,64-gyel, és ahogy az index-rangsorban, itt is 8. Őt Vojvoda követi 16,46-tal. És ezzel sajnos kifújt a 15 pont fölött teljesítő magyar kosarasok névsora. 10 pontot vagy annál többet 14 magyar átlagol - nagyjából csapatonként 1. A cserepadról persze nehéz jó statisztikát összeszedni. A játékidők rangsorát nézve azt láthatjuk: a 12 magyar csapatból összesen 10 magyar kosaras kap meccsenként 30 percnél többet.

Ezek után nem meglepő, ha a légiósokra mint a hímes tojásokra vigyáznak a klubok. Ha a külföldi ront, őt csak szelíden figyelmezteti az edző, míg a magyart keményen leteremti, és bizony ha anyagi gondok közepette bejön némi pénzmag a klub kasszájába, először a légiósok bankszámlájára utalnak, honfitársaink várhatnak, és talán a következő beeső tétel után mehetnek a kasszához.

Még aggasztóbb a helyzet, ha e rangsorokon fiatal magyar kosarasokat keresünk. Nézzük az értékindex-rangsort: Csorvási 1988-as, Hendlein "86-os, s Vojvoda az első aki ARÁNYLAG fiatalnak mondható, ő 1990-es születésű. Ő azért már válogatott, magyar szinten kész kosarasnak számít, csakhogy tőlünk délebbre ilyen korú srácok alkotta csapatok verik rendre a magyar bajnok Olaj együttesét az Adria-Ligában (az NBA-t jelenleg vezető Oklahoma City Thunder legjobbja, Kevin Durant 88-as születésű). Na, az ő és kortársai továbblépésében, fejlődésében rengeteget segítene, ha hétről hétre egy ilyen, a magyarnál erősebb bajnokságban edződne. Menjünk tovább: Körtélyesi '83-as, Gáspár '82-es, Lekli '87-es. Kálmán László '72-es, (bő egy hét múlva lesz 40, 35. az index-rangsorban meccsenként 29,5 percet a pályán töltve - minden elismerésünk).

A nyíregyháziaknál találjuk a következő '90-es születésű játékost a rangsorban, Mohácsi Máté személyében. Tóth Norbert '86-os, Tóth Gergely '89-es, Szabó Zsolt '86-os Keller Ákos '89-es. Az első 20 áv alatti magyar a rangsor 45. helyén álló Polyák László a 45., 1993-as. Tóth Ádám '89-es, Ferencz Csaba '85-ös, Ruják András '88-as, az 50. helyen található Horti Bálint pedig 1989-es.

Már érintőlegesen utaltunk az Adria-Ligára. Azokban az országokban,amelyek élcsapatai ott játszanak, megvan az a természetes szelekció, amely sajnos nálunk nincs. Ott a 25 év fölötti játékosok nagy többsége olyan tudással rendelkezik, hogy két kézzel kapnak értük jobb anyagi feltételekkel rendelkező európai országok, top-bajnokságok csapatai. Ott ezzel megnyílik az út a fiatalok felé, akiknek remek ugródeszka az Adria-Liga és a hazai bajokság.

Az utóbbi egy, másfél évtizedben a magyar kosarasok közül a teljesség igénye nélkül Dávid, Gulyás, Németh, Báder, rövid ideig Simon, Hanga és Lóránt játszott vagy játszik külföldön, rangos bajnokságokban. A jugoszláv utódállamok többségéhez élbajnokságokba szerződő játékosainak számához képest elenyésző. 

Nálunk - ne szépítsük - az idősebb, kész játékosok veszik el a helyeket a fiataloktól. Bennük, rutinjukban bíznak az edzők, a fiatal - az előbb említett egy-két kivételes esettől eltekintve - szinte csak akkor kerülnek érdemben pályára, amikor az idősebbek megsérülnek. Valahogy úgy, mint amikor egy kis srác a medence partjáról szurkol társainak, akik lubickolnak, és egyszer csak minden különösebb úszótudás nélkül az úszómester bedobja a mélyvízbe.

Több témát is csak érintettünk, amelyeket érdemes lenne bővebben is kifejteni. Ezek a témák önmagukban is megérnek egy-egy külön elemzést, amelyeket hamarosan meg is teszünk.

Persze ott egyrészt a képzés színvonalasabb, másrészt nálunk a tehetségeket bizonyos fokig kénytelenek elkényeztetni a korosztályos edzők s úgy bánni velük, mint a felnőtt.

Szerző: Botár László