Jönnek a szlovákok

Szepesi György szinte szállóigévé vált mondása volt annak idején, egy válogatott futballmeccs kapcsán, hogy jönnek a csehszlovákok. Csehszlovákia ma már nincs és esetünkben a sportág is más: kosárlabda. Férfi válogatottunk a 2015-ös Eb első, tehát amolyan előselejtezős körében a szlovákokkal és a fehéroroszokkal játszik. Ennek kapcsán nem is annyira északi szomszédaink nemzeti csapatával, hanem rajta keresztül egy roppant kellemetlen dologgal foglalkozunk, ami a magyar férfi válogatottnál az utóbbi két sorozatban fejét szinte jelenségként ütötte fel. A portugálok és az osztrákok után - jönnek a szlovákok

Hogy a bevezetőben miért emeltük ki a luzitánokat és a sógorokat? Mert az előző két sorozatban, a 2011-es pótselejtezőn a portugálok, a jövő évi szlovéniai kontinensviadalra kvalifikáló sorozaton pedig nyugati szomszédaink voltak, akiket előre, egy kézlegyintéssel elintéztünk: őket, sőt ezeket majd simán, oda-vissza verjük...Az eredmények ismertek. Portugália annak idején úgy oktatta legjobbjainkat oda-vissza, ahogy mit gondoltuk velük, az osztrákok pedig Schwechaton olyan triplaesőt zúdítottak a nyakunkba, hogy még most is attól fuldoklik a szakág...

Nagyon mélyen nem érdemes ebben elmerülni, mert a portugálok és az osztrákok elleni fiaskók analizálásában. Más volt a szakvezetés, mások a keretek. Ami nagyon hasonló volt a két rivális elleni lebőgésben az az volt hogy a szóban, gondolatban lesajnált ellenfelek simán megverték, kivégezték nemzeti csapatunkat.

Válogatottunk az előbbre rangsorolt, esélyesebb együttesekkel főleg itthon fel tudta venni a versenyt. Az ukránokkal és a horvátokkal is partiban voltak legjobbjaink, korábban Macedóniát - 4. lett a 2011-es Eb-n - és Bosznia Hercegovinát itthon el is kapták.

Amikor viszont olyan ki-ki meccseket játszik válogatottunk, amelyen elvileg esélyesnek számít - leblokkol. A játékosok többsége egyénileg, a nemzeti együttes pedig csapatként marad el messze valós tudásától, s következtek az előbb említett megalázó, csúfos vereségek. Valahogy játékosaink nem igazán tudtak mit kezdeni azzal,hogy az esélyteleneknek kikiáltott ellenfelek nem hajlandóak eljátszani az áldozati bárány szerepét, hanem ütköznek, verekednek, bedobálják a hármasokat...Ez sokkolta játékosainkat, nagyon meglepődtek a tudat alatt lesajnált ellenfelek harciasságán...De ebben a finoman fogalmazva nem igazán hatékony lélektani felkészítésnek is lehetett némi szerepe.

Sajnos ezek a mérkőzések bebizonyították, hogy férfi szakágunk nincs olyan helyzetben, hogy bárki ellen is esélyesnek kiáltsuk ki válogatottunkat, hogy bárkit "lesajnáljon". Jó mentalitással, minden ellenfelet tisztelve kell készülni...

Miután kiderült, hogy Szlovákia és Fehéroroszország lesz az ellenfél, már napvilágot láttak olyan sportvezetői és játékos vélemények, hogy északi szomszédainknál jobbak vagyunk, a fehéroroszokkal harcolunk a továbblépést jelentő első helyért.

Új szövetségi kapitánya lesz férfi válogatottunknak. Neki sem kosarazni kell megtanítani a játékosokat, hanem elsősorban mentálisan jól felkészíteni őket.

Jönnek a szlovákok! Most a ők tűnnek olyanoknak,mint amilyenek a portugálok majd az osztrákok voltak...valamit nagyon másként kellene tenni, mint eddig - nehogy ellenük is csúnyán megjárjuk! És ez ott kezdődik, hogy nem kiáltjuk ki magunkat senki esélyeseknek - sem Szlovákia,sem pedig senki más ellen.