Kaposvár újra fellegvár lehet

Fotó: Facebook

2004-ben bajnok lett a Kaposvár férfi kosárlabdacsapata. A június 6-át nem feledik Somogyban. Azóta sok minden történt a férfi kosárcsapattal. Adódtak anyagi nehézségek, volt, hogy a bajnoki tabella alsó harmadában lehetett olvasni a Kaposvár nevet. Most újra megmozdult valami, fellendülőben van a gárda. Jelen pillanatban 8 győzelem mellett 2 vereséggel a 3. helyen áll Fekete Ádám együttese. Nézzük, mitől szárnyalnak ennyire Hendleinék.

Kezdjük analízisünket a két vereséggel. A 2. fordulóban hazai pályán a jelenlegi éllovas Pakstól 1 ponttal (102-103), a 7. fordulóban pedig a 2. helyen álló Albacomp hazai szinten szinte bevehetetlen fehérvári csarnokában 3 ponttal (80-77) maradtak csupán alul. Szűk, vállalható zakók voltak. Legutóbb viszont Sopronban nyertek, méghozzá imponáló magabiztossággal 88-69-re. Ott, ahol a két előbb említett, Drahosék előtt álló együttes egyaránt kikapott.

Azt mondják a hozzáértők - nyilván nem ok nélkül -, hogy egy folyamatos, szisztematikus hosszabb távú, éveken át tartó csapatépítéshez legalább az együttes gerincét együtt kellene tartani. Erre azonban klubjaink többsége képtelen, hiszen ha egy légiós összehoz egy jó szezont, értékes statisztikát - sajnos akadnak köztük, akiknek ez előbbre való, mint csapatuk sikere - erősebb ligába, jobb anyagi körülmények között működő bajnokságban folytathatja karrierjét. Nos, a kaposváriak fittyet hányva e teóriának úgy szárnyalnak, hogy a komplett kezdő ötösüket kicserélték.

Hendlein Roland egy fehérvári kitérő után játszik újra Kaposvárott, élvezi mind a bizalmat, mind a játékot, Drahos Gábor személyében pedig egy a nem túl látványos és hálás mezőnybeli kulimunkát (labdafelhozatal, az ellenfél leg)veszélyesebb külső mezőnyemberének őrzése) óriási alázattal végrehajtó rutinos, és adott esetben eredményes játékost igazoltak Szegedről. Melléjük jött a légió, amely Rejtő fantomseregével szemben nagyon is látható. Pedig amikor szerződtették őket, a kaposvári vezetők sem nagyon hitték volna, hogy ennyire beletrafálnak a külföldiekkel. Első pillantásra végignézve a somogyi külföldiek szakmai önéletrajzán, még a szerényke magyar léptékkel mérve is azt mondhatjuk: semmi extra.

A ma már itthon mindenhol megsüvegelt szerb center, Marko Spica tavaly egy szlovén közép, vagy kis csapatban, az Adria-Ligában nem szereplő Mariborban volt kiegészítő ember, 18 perces 9,6 pontos és 4,1 lepattanós átlagokkal. Most, 21,7-es pontátlaggal ő az NB I legjobb dobója, második a teljesítmény-index kategóriában, és 7. a labdaszerzés kategóriában, center ebben ennyire elől nem szokott állni.

A dobógép, a 2 méteres és 73 kilós Kyle Swanston a spanyol másodosztályból - nem lebecsülendő, de azért nem is egy top-bajnokság - érkezett, a Palencia Balloncanestro csapatából. Amire felfigyelhettek Kaposvárott nála, az nem a 2,2 pattanós vagy 0,4 gólpasszos, vagy a 6,9-es átlag lehetett. Ezeket egyébként nem egészen 19 percet a pályán töltve, ám a hármasokat ott is kitűnően dobta, 45 százaélkal. Kaposváron 20,7 a pontátlaga, s a hármasokat itt is 40 százalék fölött értékesíti, ami kitűnő!

Cristopher Dunn, egy masszív igen erőteljes felépítésű, nem feltétlenül látványosan, ám csapata számára roppant hasznos kisember. Drahossal remekül megosztják az egyes és kettes poszt terheit. A legutóbbi szezonban a leginkább lenyűgöző statisztikát ő hozta, ráadásul első osztályból -igaz a svájciból. Nagyjából 15 pont, 3 lepattanó és 5 gólpassz amivel az előző szezonban a Genfi Oroszlánokat (Geneve Lions) meccsenként átlagban segítette. Az NB I-ben meccsenkénti 3-mal ő az egész mezőny legjobb labdaszerzője , 20,3 pont, 4,2 lepattanó és 5 gólpassz az,amit ő tesz a közösbe.

A három légiós összesen közel 63 pontot hoz, Hendlein pedig eddig a magyar NB I második legértékesebb magyar játékosa (az eddigi magyar MVP a szegedi Csorvási Milán). Ő a 19., Hendlein a 24. az összesített értékindex rangsorban. Csapatként remekül működik együtt a Kaposvár, Drahos és Dunn diktálja a tempót, Spica az NB I összes centerét megette eddig, Hendein univerzális, amikor pedig valakire besegítenek, betörésnél, vagy Spicát kettőzik, rögtön lövik ki a labdát a vajkezű Swanstonnak, aki szórja a triplákat. Persze a kezdő önmagában nem sokat ér hatékony kispad nélkül. Nos, az is megvan,hiszen kint Kiss Kornél, bedobóban Szőke Balázs, a palánkok alatt pedig Dávid Gergely kellően tapasztalt, harcedzett, s ha jobban megnézzük, mindannyian több poszton is Kiss 1-2, Szőke 3-4, Dávid 4-5 bevethető.

Monok Tibor ügyvezetőtől annyit megtudtunk, az idei kaposvári gárda olcsóbb, mint a tavalyi. Szerinte a mostani légiós trió egyéni képességek terén nem jobb a tavalyinál, ugyanakkor csapatként jobbnak, egységesebbnek tűnik, mint az előző évad együttese. Az ügyvezető úgy véli, az, hogy ilyen jól megy a kaposváriaknak, abban óriási szerepe van a hatékony magyar állománynak, ebben jóval erősebbek lettek, mint voltak.

A sikerek pedig szépen összekovácsolják az együttest. Egy hullámhosszra kerül magyar s légiós, légiós és légiós, régi és új magyar kosaras - és ami legalább ennyire fontos, csapat és közönség.

Jó lehet mostanság NB I-es férfi kosarasnak lenni Kaposváron!

Szerző: Botár László