Tesco-gazdaságos légiósok

Régi téma már szakmai körökben, mint ahogy a szurkolók közti beszélgetések alkalmával is, hogy vajon mennyire jó, hogy a magyar kosárlabdázásban ilyen magas a légiós-szám.
Most Károlyi Andi filozofálgat ebben a témakörben. Alaposan körbe járja szakmai, anyagi, és szurkolói oldalról is.

Sokan vannak. Ez sajnos tény. A női bajnokságban két olyan csapat van, amelyik nem foglakoztat külföldi játékost: a Vasas és a BSE. Nem is állnak túl jó helyen a bajnokságban. Vajon más lenne a helyzet, ha a többi csapat is, természetesen a két euroligás klubot nem sorolom ide, magyar játékosokkal töltené fel a keretét? Van egyáltalán annyi magyar játékos, aki kitenne egy egész bajnokságot? Mondjuk az egyre fogyatkozó klubok létszámát nézve, valószínűleg van. Főleg akkor, ha itthon lehet tartani őket!

Emlékszem 2000 környékén, amikor felemelték a légiós létszámot háromra, akkor fültanúja voltam egy beszélgetésnek, hogy vajon ez jó vagy rossz döntés. Akkor az egyik legelismertebb szakember azt mondta, hogy mindenképpen jó, mert a magyar fiatalok majd olyanok akarnak lenni, mint az itt játszó külföldiek. Sajnos nem így lett.

Akkor kezdődött, hogy inkább megvette az összes klub az olcsó légióst, mint fiatalt foglalkoztatott volna. Mert ugye jó magyar játékosból egyre kevesebb lett, ezzel arányosan nőtt a fizetésük is, amit már csak kevés klub bírt kigazdálkodni. 

A fiatalhoz meg idő kell. Van ideje egy egyesületnek?

Sajnos be kell látnunk, hogy mindent és azonnal akarunk. Nem szeretünk és nem tudunk várni. Egyszerűbb megvenni a néha Tesco-gazdaságos légióst, aki egy évig jó szolgálatot tesz, mint időt áldozni a fiatalra. Valamilyen szinten érthető, ha versenyben akarnak maradni. Ha az összes klub így gondolkodna, akkor lehet, változna valamit a helyzet. És jó lenne, ha az utánpótlás-nevelő egyesületek anyagilag profitálnának valamit a tehetséges játékosaikból. Rengeteg időbe és pénzbe kerül, amíg felnevelnek egy játékost, és amikor „learathatnák a gyümölcsét”, akkor vagy nem kapnak semmit, vagy csak egy pár kosárcipőt.

Persze-persze, sikerélmény az edzőnek, ha látja, hogy az egykori játékosa milyen sikereket ér későbbi klubjaival, de valamiből nevelni kell a következő generációt is! Mindig vannak próbálkozások különböző szabályok meghozatalára, de valahogy mindig, mindenki megtalálja a kiskaput.

Az évek múlásával egyre gyengébb légiósok érkeztek hazánkba.  A 2000-res évek elején kik játszottak mondjuk egy Pécsben vagy Sopronban? Vilutyte, Stepanova, Alessandra, Mandic. Azt hiszem, abban nincs vita, hogy zongorázni lehet a különbséget. És nem csak az éppen euroligás klubok tudták megfizetni a jó légióst: Szolnokon Volnaya, Diósgyőrben Jokovic, Kublina, Mosley  stb. Ez természetesen adódik abból is, legfőképpen abból, hogy egyre kevesebb pénz állt a klubok rendelkezésére. Azért szerencsére napjainkban is akadnak – akadtak -  üdítő kivételek minőségi légiós tekintetében: Milovanovics vagy Quigley.

A messinai Final Four-on a résztvevő négy csapatban összesen 1, azaz EGY darab amerikai légiós játszott. Most ez a szám mennyi is…?!

Szerencsés lenne, ha a magyar bajnokságban kevesebb légiós szerepelhetne, de akkor érthetően háborodnának a fel a nemzetközi kupákban játszó csapatok, hogy az egyébként is behatárolt költségvetésből megvásárolt külföldit ne csak azon a pár meccsre tudják játszatni. A kilencvenes évek végéig a Magyar Kupa csak a magyar játékosoké volt. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mondjuk idén, hogy rendeződne át, ha átrendeződne egyáltalán, az erősorrend.

A férfi bajnokságnak jót tett, és ez által a férfi válogatottnak is, hogy csökkentették a létszámot. Illetve úgy fogalmazok, hogy a fiatal magyar játékosoknak jót tett. Ki tudja, hol lennének ezek a fiúk, ha marad a 4 légiós szabály!?

Mondjon bárki bármit, a szurkoló sokkal jobban kötődik a magyar játékoshoz. Legalábbis ideális helyzetben ennek így kell lennie. Így kellene lennie.

A mai anyagias világban sajnos egyre inkább el kell fogadni, hogy mindent a pénz irányít. Egy kezdő sportoló is azt nézi már, hogy vajon az adott sport kellő anyagi biztonságot ad-e neki a jövőben. Mert, ha nem, akkor nem csinálja. Pedig, aki tesz érte, az nagyon jól tud keresni, igaz természetesen nem biztos, hogy itthon.

Tudom, hogy minden klub különböző anyagi háttérrel rendelkezik, különböző felfogásban gazdálkodik, különböző érdekeik vannak,pedig úgy gondolom, mindenkit egy érdek kéne, hogy vezéreljen: a magyar kosárlabda sport!