Kirúgták a Szolnoki Olaj edzőjét: új utakon, buktatókkal

Kép forrása: szolnokiolaj.hu

Részben az előző évadbeli remek nemzetközi szereplésen, Eurochallenge-sikeren a sorozat négyes döntőjébe jutásán felbuzdulva külföld, a nemzetközi szint felé nyitott a magyar férfi bajnok és kupagyőztes Szolnoki Olaj. A magyar bajnoki alapszakasz helyett az Adria-ligában versenyez s továbbra is szerepel az Eurochallenge-sorozatban - egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. A hétvégi súlyos szkopjei vereség után a vezetőség úgy döntött: Pór Péter helyett segítője, Dragan Alekszics irányítja tovább a szakmai munkát.

Olcsó szóvicc lenne úgy sommázni a történteket, hogy (a) Pór megtette kötelességét - mehet. Szerencsére nem erről van szó, hiszen ahogy az Olaj közleménye fogalmaz, Pór Pétert szerződése lejártáig más munkakörben foglalkoztatja a klub. Ha már az edzőváltásban látja a megoldást, azt gondoljuk, a bajnokságokat, Magyar Kupa aranyakat nyerő, a gárdát az Eurochallenge négyes döntőjébe vezető szakemberrel elegáns, európai módon járt el a klub. Szerencsére nem kellett az ilyen esetekben amúgy megszokott közös megegyezéssel szerződést bontott - kezdetű mondatot olvasni.

Az már más kérdés, mennyire jön be az edzőváltás, és a szinte utolérhetetlen játékintelligenciával megáldott Alekszics mire megy az Olajjal - vagy fordítva, mire megy az Olaj Aleksziccsel.

A szurkoló természetesen elsősorban a szívével "lát".Ha nyer a csapat aranykezűek a gyerekek, viszont ha veszít - főleg olyan simán, mint a hét elején az Eurochallenge-meccsen hazai pályán a német Oldenbug ellen, azt már nem nézi jó szemmel az utóbbi években hazai szinten igencsak elkényeztetett Olaj-drukker. És persze akkor sem boldog, ha olyan nagy vereségekről értesül, mint amilyenbe Szkopjéban"szaladt bele az együttes.

A Tiszaligetbe rendre remek hangulatot varázsló szolnoki szurkolóknak nyilván jobb nyerni látniuk a kedvenceket, mint kikapni, időnként szenvedni, vergődni látni őket. Csakhogy az Albacomp nem Olimpija Ljubljana, az Atomerőmű nem Buducsnoszt, a Falco nem Crvena Zvezda és a Szkopje sem Kaposvár. Magyarán az NB I és a régi nagy Jugoszlávia patinás csapatait tömörítő Adria Liga egészen más súlycsoport és minőség.

Az előző szezonban itthon néhány bajnokin elég volt az utolsó 15 percben a cseresort szerepeltetni - és a kulcsemberek igen fontos szabad negyed órákhoz jutottak - a biztos győzelemhez. A magyar szinten kiemelkedően erős Olaj-keret számára szépen megfért egymás mellett a bajnokság és az Eurochallenge. Most az Adria-Ligában olykor még a tisztes vereséghez is végig a legjobbaknak kell szerepelniük És ők sem gépek, a sorozatterhelésben el-elfáradnak, és akkor bizony kijöhet egy olyan gyengébb nap, mint amilyen az Oldenburg elleni. Egy negyedet játszott igazán jól egy olyan gárda ellen, amellyel szemben egy ötperces rövidzárlat is végzetes lehet. Nem is lehetett más a vége, mint sima vereség. És ebből a nagy pofonból Szkopjéban sem állt föl az Olaj.

Nem kizárt - edzőváltás ide vagy oda, ebben az erőltetett menetben egy-egy ilyen gyenge nap még be-becsúszik majd az Olajnál, amikor több kulcsember egyszerre lesz fáradt, fásult - netán sérült, mint most - ez szinte törvényszerű. Ezen új helyzet kezelése a klub- és szakvezetés, az új edző számára új kihívás lesz.

Az elméleti okoskodás, hogy a tavalyihoz képest gyengült-e avagy erősödött az Olaj kerete. Volt némi jövés-menés. A nyári igazolásokkor egyértelműen a kétfrontos, külön-külön is - hát még egyszerre - igen kemény terheléshez a keret "mélyítése" volt a cél., Próbáltak minél több kész, nemzetközi szinten bevethető játékost megszerezni. Simon más jellegű irányító, mint Trotter volt, sokak szerint Kalve összességében, a támadást, védekezést, fegyelmezettséget együttesen mérlegre téve jobb, mint amilyen a közönségkedvenc Nikolov volt. A sajnos gyakran sérült Németh István és Szabó Miklós megszerzése egyértelműen a még nagyobb minőségi variációs lehetőségeket lett volna hivatott szolgálni. A pár éve a Zalaegerszeggel bajnokságot nyert amerikai Watson valahogy nem illett a képbe, vagy a csapat stílusa nem passzolt az övéhez, vagy fordítva: az övé a csapatéhoz, így rövid úton elváltak útjaik. A helyére igazolt montenegrói Sehovics megoldás lehet, bár korábbi csapata az Oldenburg ellen tele bizonyítási vággyal, erőlködve, görcsösen játszott a montenegrói.

A Szolnok nem menti megy a magyar kosárlabdázást

Most pedig nézzük meg, az Olaj Adria-Liga szereplése milyen hatással lehet a magyar férfi szakágra. Sokakat lehetett hallani áradozni, ez milyen csodás lesz, fellendül a szakág. Nos, ezzel szemben úgy véljük sajnos jelenlegi formájában szinte semmilyen hatása nem lesz a jelen vagy a közeljövő férfi válogatottjára.

Az Olaj magyar magját csúcson, vagy már azon túl lévő, 30 éven felüli játékosok alkotják. Ők már fejlődni nem nagyon fognak. Trepák 1977-es, Németh 1979-es, Simon és Báder 1980-as, Fodor M., Grebenár és Horváth Ákos pedig 1981-es születésű. Nem öregek, a jelen még abszolút az övék, de a jövő már nem.

Szerintünk jelen pillanatban a magyar férfi szakágnak 7 nemzetközi szinten is igazán piacképes játékosa van. Hárman közülük - Hanga, Lóránt és a honositott Trotter, külföldön, négyen pedig - Báder, Horváth, Ákos, Simon és ha egészséges, Németh - Szolnokon játszanak. Sajnos e négy szolnoki közül a legutóbbi Eb-selejtező sorozaton csupán Horváth Ákos szerepelt. A négy szolnoki közül hárman, Báder, Németh és Simon rövidebb-hosszabb ideig játszottak külföldön. Az Adria-ligában szereplő többi ország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró, Horvátország, Szerbia és Szlovénia legjobbja, legpiacképesebb rutinos, érett 30 év körüli kosarasai Európa legerősebb bajnokságaiban keresik kenyerüket, az Adria-ligában pedig a 18-23 éves tehetségek szerepelnek.

A magyar válogatottban gondolkodva a jelenlegi szolnoki keretből az Adria-liga igazán előrelépést csupán az 1986-os születésű centernek,a nemzeti csapatban a nyári selejtezőkön sikerrel bemutatkozó Szabó Miklósnak jelenthet. Neki erős szerződést ért a nyári jó játék a nemzeti csapatban - senki nem vitatja: megdolgozott érte, megérdemelte. A nemzeti csapatban semmiféle elvárás nem volt vele szemben, ezért lelki teher nélkül jól is teljesített. Szolnokra már válogatott szinten bizonyított játékosként érkezett. Szabó sokat fejlődhet az Adria-ligában. Az ő példája mutathatja, hogy az Adria-liga akkor érne igazán sokat a magyar férfi szakágnak, ha a közeljövő válogaott játékosai, a 20-25 év közötti tehetséges magyar fiatalok edződnének. Nem mellesleg az Olaj a közelmúltban szerződtetett montenegrói bedobója Szaed Sehovics 1989-es születésű. Ahhoz, hogy előrelépjen a férfi szakág, az ő magyar kortársainak kellene játszani az Adria-ligában. Ők egy a magyarnál nagyobb iramú, keményebb, harcosabb ligában ha folyamatosan játszhatnának - fejlődhetnének, nem is keveset.

Csakhogy ha ilyen korú magyar kosarasokkal állna ki az Olaj, akkor sajnos ismerve a magyar férfi utánpótlás erejét (U20-as férfi nemzeti csapatunk a B-divízió utolsó,18. helyén végzett, ennél lejjebb nincs), gyaníthatóan vállalhatatlanul nagy különbségű vereségek sorozatát szenvedné el a gárda. E magyar kosarasok többsége sajnos - tisztelet a kivételnek - NB I-es klubcsapataik többségében is csak a padot koptatja.

Botár László