Kellenek a szabályok

Károlyi Andit megihlette a FIBA szabályok tömkelege. Nézzük, Ő miként látja a nemzetközi szövetség által hozott előírásokat.

Kellenek a szabályok

…de az ilyenek…?!

Jó pár éve fogalmazódik bennem a gondolat, hogy ez nekem nem tetszik. Az idei válogatott alatt vált nyilvánvalóvá, hogy nagyon nem.
A 2005-2006-os szezontól megváltozott a női kosárlabdázás szlogenje: We are also basketball. Nem tudom, ki, hogy van vele, de ezt kikérem magamnak. Tudom, tudom… sokan, sokszor mondták már (többek között én is), hogy a női kosárlabda az másik sport, mint a férfi, de akkor is! Aki ezt a szlogent kitalálta, az látta már Diana Taurasit játszani?! Látta Fegyverneky Zsófit tempót dobni?! Látta Ivana Matovic center játékát?! Az a gyanúm, hogy nem! Vagy, ha igen, akkor meg nagyon nem értem.Amikor ránézek erre a szlogenre, akkor mindig az az első gondoltam, hogy: na, itt vannak ezek a lánykák, labdázzanak kicsit.
És hát az az alak hozzá…

Jelentkezzen, aki látott már profi kosarast a sarkára ülni! „Mellesleg” is ritkán vannak ilyen szépen megáldva. ;)  A szembe lógó hajtincsről és a rózsaszínről már nem is beszélek…

Idén nyáron jött az igazi sokk!

A komisszárok centivel, körzővel és vonalzóval járnak… Na jó, az utóbbi kettő az enyhe túlzás.

A meccsek előtt méricskélnek, számolgatnak, színárnyalatokat egyeztetnek… De szó se róla, ez a munkájuk! 
Nem volt olyan meccsünk, amikor ne szóltak volna valamiért. A zokni hossza vagy rövidsége - mert ugye nem mindegy, hogy a cipőből két vagy három centire lóg ki, vagy a térd alatt két vagy három centivel ér véget. Hogy a mez alatt a top és az „alágatya” milyen színű. Hogy a térdvédő csak fekete vagy testszínű lehet. Hogy a könyökvédő csak a mez színével megegyező lehet. És a csúcs: a nem véletlenül több színben létező Kinesio tape-t, csak testszínűben lehet felragasztani.

Az első selejtező meccsen viszont nem találták kifogásolhatónak a pálya körül levő kék sávot, ami nem festve volt, csak úgy tessék-lássék, hólyagosan leragasztva, pluszban olyan volt mintha ragasztóra lépett volna az ember. Azt hiszem, azt mondanom sem kell, hogy mi kaptunk fault-ot, amikor a hazai játékos dobott egy hátast ezen a kék valamin. Portugáliában meg a kötelező kék simán lehetett zöld…

Állandó vita ment, hogy a kispad hány székből állhat. Illetve vita nem ment, mert 14 szék az előírás, de ezeken a székeken nem ülhetnek csak úgy össze- vissza! Öt nem játékos, értik itt az edzőket, csapatvezetőket, gyúrókat és orvosokat, plusz 12 játékos, mert ugye ennyit lehet nevezni.  Számoljunk kicsit: öt játékos mindig a pályán van, tehát marad hét. 7+5=12… Két üres szék, isten hozott a csapatban! :)

Egyébként ezeken a szabályokon az égvilágon nem múlik semmi. Egyik csapat sem lesz jobb vagy rosszabb tőlük. Nem lesz se több, se kevesebb néző. Nem lesznek izgalmasabbak vagy unalmasabbak a meccsek. Talán csak plusz idegeskedés, hogy minden követelménynek megfeleljenek a csapatok és a csarnokok.  Meghozták őket, tehát alkalmazniuk kell, ez által be is kell tartatni. Jó lenne, ha az európai kosárlabdázásnak ez lenne a legnagyobb problémája!

 És, hogy itt a végén kicsit ellentmondjak magamnak és a kifogásaimnak: nagyon tetszik, hogy már nem olyan lógós mezből és robbantott gatyákból állnak a mezek, hanem nőies fazonúak. Mert ugye azért mi mégis csak nők vagyunk….. :)))))